Szilágyi Ferenc - Januári éjszaka

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Januári éjszaka

Beteg téli éjszakának
Szuszogását hallgatom,
Zörgő csontját mellkasának
Átjárja a fájdalom.
Fonalsodró égi párka
Fűzött igazgyöngyszemet,
Álmát borostyánba zárta
Januári rettenet.
Kiterítve fekszik a táj,
Hófehér a lepedő,
Levegőre nyílik a száj,
Nyugalomért epedő.
Az ég ezüst sugarában
Megfürdetett tetszhalott…
Csillagpitykés gyászruhában
A Hold hazaballagott.

*

Éjfél
az idő szétmálló
ezüst pókhálóján
a hold képe sápadt kínt remeg
révült arccal bámul e kísértetórán
s a kegyes csillagok álomport
tétova imába
hiába hintenek