Grimm Pálffy Piroska
Néha
Könnybelábad a szemem
Néha úgy érzem, nincs
tovább …
Oly néma a táj, fájó
szívem
Dobbantása virágok
nyakát szúrja át
Leesett, lehullott
szirmok,
Bokorba boruló bimbók
Hogy dicsekszem!
Ez hogy tönkrementem
Volt szép, szelíd
arcom,
Mosolyom talán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése