Szakáli Anna - Diófánkon kicsi csíz

Szakáli Anna

Diófánkon kicsi csíz

Hullámot vetett a víz,
hullám hátán agyon ázva,
csapzott tollal fuldokolva,
vergődik egy kicsi csíz.

Kicsi madár! Megmentelek,
díszes kalitba beteszlek.
Kalitkámba jól bezárva,
madárdalod felvidít.

Ám, ének fütty nem szól már,
szomorkodik a madár.
Haza várja szép hazája,
erdő, mező vadvirága…

Búját nézni nem tudom,
rabként én nem tarthatom.
Hátha várja kicsi párja…
Vagy talán a fiókája!

Kalit ajtót kitártam,
elengedtem, had szálljon.
Huss! Kiröppent sebesen,
diófánkon megpihent.

Rám nézett, és füttyentett,
a kék égbe felröppent.
Kettőt, hármat körözött,
eltűnt a házak fölött.

És egyszer egy délután,
csíz énekelt fenn a fán.
Nem egyedül, ketten jöttek,
s nekem mindent megköszöntek.