Millei Lajos
Mindhalálig ringatsz
Álmokat vajúdva remél a holnap,
léthátizsákom lassacskán kiürül,
ám anyám meséi fölém hajolnak,
ha a Sors szája néhanap kifütyül.
léthátizsákom lassacskán kiürül,
ám anyám meséi fölém hajolnak,
ha a Sors szája néhanap kifütyül.
Akkortájt a hit még kövérre hízott,
s hogy fürödjön a vágy, ott volt a lavór,
ha a kételyél lelkembe hasított,
egy mosoly elég volt, ezt Ő tudta jól.
s hogy fürödjön a vágy, ott volt a lavór,
ha a kételyél lelkembe hasított,
egy mosoly elég volt, ezt Ő tudta jól.
Szempillantása paplanként fedett be,
karja közt ringott az élhető Élet,
hozzábújtam én a védett melegbe,
karja közt ringott az élhető Élet,
hozzábújtam én a védett melegbe,
ha szertelen lábam göröngyre lépett.
Egy ideje már utam nem vigyázod,
de meséd még él, s hiszem még az álmod.
de meséd még él, s hiszem még az álmod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése