Hajdu Mária
Nyári vihar
Sötét felhők
gyülekeznek,
feltámad a szél is!
Morog, dörög és
villámlik,
leszakad az ég is!
Veri, tépi a
bokrokat,
zavaros a víz is.
Félelemtől dideregve
ázik a kis bíbic.
Eső zuhog, a jég
kopog,
úszik már a part is.
Villám csap le
sisteregve,
felmordul az ég is!
Nagyot reccsen a vén
fűzfa,
tartja magát mégis.
Ha még egy ilyen
szélroham…
Tudja jól az ég is.
Szép lassan a
világosság
egyre feljebb kúszik,
szürke felhők
elvonulnak,
az eső elnyugszik.
Viharos szél
megszelídül,
a táj fellélegzik.
Előbújó kismadarak
dalolva köszöntik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése