Szabó Magda
Jól van így
Lám, számlálod az
érverésed,
mint egy öreg,
s tudod már, hogy
törékenyebb vagy,
mint az üveg.
Elroppantják apadó
súlyod
ideges éjjeleid,
már nem is félsz,
mikor kimondod:
a halál egyre
közelibb.
Napok vagy évek? Nem
fogod már,
gurul a sok-sok
pillanat.
Aki szeret, miért
szeressen?
Elengeded magad.
Hisz te se tudod már:
ki voltál,
ha elveszít, kibírja.
Úgy fekszel már fülelő
ágyadon,
akár a sírba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése