Komáromi János
ezer csend
lesz amikor a csend
ezer hangra hasad
mindent elnyel a
hatalmasra duzzadt pillanat
színek szakadnak ki a
szétrobbanó fehérből
zajok némulnak el a
fel-fellüktető zenétől
és akkor majd hol
lesz az Ember?
a megszülető és a meg
nem született?
a gyűlölt és a
szeretett?
hol lesz az álom és a
remény?
a fájdalom, az öröm
és a szenvedély?
hová lesz a sok
összehazudott dicsőség?
az önhitt szeretet és
a hűség?
ezer szeletre hasadt
régi csendekbe
csomagolt szavaink
nem mondanak már
semmit
és nem segít senkit
ha még élnek a
gondolatok
ha még burjánzanak az
eszmék
ha még őriz némi
színt néhány festék
értelmetlenné válnak
az esték és a nappalok
és a hajnalok
öröm-fénye sem ragyog
egymásba mosódik a
van és a nincs
a volt és a lesz
a legyen és a soha
a jósors és a mostoha
mintha mindig minden
így maradna
többé semmi nem
változna
mozdulatlanságba
dermed a teremtés
és csak egy új-csend
lehet az újjászületés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése