Tompa Mihály - Pacsirtadal

Tompa Mihály

Pacsirtadal

Ébredj fel, ébredj álmaidból,  
Földnek határa, völgy, halom!  
A költő dalt az elközelgő  
Tavasz nevében hallatom.  
Zöldűljetek ...! a gólya, fecske  
Elérkezik s meglátogat; 
  Fogadjátok nyájas mosollyal 
  Az elfáradt vándorokat!

Szeretni nem mer a madárka ...  
A ritkás, tarlott berkeken  
Nincs elborító néma rejtek,  
Hol édes a hű szerelem;  
Fészket se rak ... nincs lomb az ágon. 
  Reá hűs árnyat hinteni;  
Pedig ... véletlen megjöhetnek  
Féltve ápolt kicsínyei.
 

Medrében, a kopár mezőkön  
Oly nyugtalan sír a patak,  
Mint a kisded, kit bölcsejében 
  Soká magára hagytanak. 
  Oh keljetek fel, rét s mezőnek 
  Mélyen alvó virágai!  
Ékes liljomok, nefelejcsek, 
  Jertek el hozzá - játszani!

Ébredj, szendergő élet ébredj!  
Hideg sirodból tört elő,  
Boruljon illatos virágba  
A szintelen halom, mező!
  Harsogjon a lég, a ligetben
  Dal és visszhang beszéljenek;  
A rétet dus rendek borítsák,  
A rónát ért kalász-fejek!

Elég az álom! - lankadást ad,
  Ha hosszu, új erő helyett, 
  Természet, a feltámadásra  
A pillanat megérkezett! 
  Fel, fel! munkás meleg napokkal  
Sietve eljövend a nyár;  
Sok szép remény a teljesűlés  
Gyümölcshozó üdvére vár!

Hideg világ! mély álmaidban,  
Halld és érezd meg énekem,  
Amellyel hivlak, költögetlek,  
S fagyos kebled melengetem! 
  Dalom fennről, a napsugárnak  
Honából hangozik feléd:  
Ébredj, ébredj! láttasd meg a dal  
S meleg sugárak erejét!

https://www.youtube.com/watch?v=7TSshOEncVI