Füst Milán
Zsoltár
Ó Uram, engem
bántanak – – –
Csendes vagyok,
félek, kis helyre, sarokba meghuzódom
És utánam jönnek,
üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel
jeges vizbe rántanak – – –
Ó Uram, én mozogni
nem kivánok – – –
Én pici helyen
dideregve űlni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal,
ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és
piszokban élek – – –
Én sírni sem akarok:
és szemeim
Mély kútjai a vizet
zuhogva ontják – – –
Én más lehelletét
útálom s gyakorta mosom kezeim – – –
Mért kell hát
érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta,
örök-ágyam tiszta angyalok? – – –
Vagy mért, hogy
ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok? – – –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése