Lányi Sarolta
Régi sorok
Régi sorok
Még megyek. Ám örök visszasiralmat kongat a szívem.
Tiprom alattam a létet: a hosszú, hólepte utat.
Bús a szivárvány a hóhideg, holtfehér színben.
Létem a létben: tétova, árva lábnyom a hóban.
Bárki mögöttem jön, megelőzhet. Nem sietek már.
Esteledik. Csak ennyi az élet. És ez így jól van.
*
Rövid az élet? Nem. Sok tavasz elfér benne:
A gyermek lepkekergető heve,
Az ifjú napperzselte láza,
Érő testek fojtott melege,
Érettek fel-fellángolása,
Öregek pernyehullása,
Aggok hamvahodása —
S még mindig virraszt a tűz.
Rövid az élet? Nem. Sok halál elfér benne:
A gyermeknek — eltört baba,
Ifjúnak — hőse bukása,
Érőnek — legyűrt önmaga,
Érettnek — világ korhadása,
Öregnek - vénsége súlya,
Aggnak — kortársa sírja —
S még mindig virraszt a lét.
Rövid az élet? Nem. Sok óhaj elfér benne:
A gyermeké — a szép mese,
Ifjúé — a hőn várt csoda,
Érőé — a szív öröme,
Éretteké — a nép joga,
Öregeké — a test békéje,
Aggé — unokák szép jövője —
S még mindig virraszt a vágy.
Tiprom alattam a létet: a hosszú, hólepte utat.
Bús a szivárvány a hóhideg, holtfehér színben.
Létem a létben: tétova, árva lábnyom a hóban.
Bárki mögöttem jön, megelőzhet. Nem sietek már.
Esteledik. Csak ennyi az élet. És ez így jól van.
*
Rövid az élet? Nem. Sok tavasz elfér benne:
A gyermek lepkekergető heve,
Az ifjú napperzselte láza,
Érő testek fojtott melege,
Érettek fel-fellángolása,
Öregek pernyehullása,
Aggok hamvahodása —
S még mindig virraszt a tűz.
Rövid az élet? Nem. Sok halál elfér benne:
A gyermeknek — eltört baba,
Ifjúnak — hőse bukása,
Érőnek — legyűrt önmaga,
Érettnek — világ korhadása,
Öregnek - vénsége súlya,
Aggnak — kortársa sírja —
S még mindig virraszt a lét.
Rövid az élet? Nem. Sok óhaj elfér benne:
A gyermeké — a szép mese,
Ifjúé — a hőn várt csoda,
Érőé — a szív öröme,
Éretteké — a nép joga,
Öregeké — a test békéje,
Aggé — unokák szép jövője —
S még mindig virraszt a vágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése