Szigeti Miklós
Ezer év
Tudod, hogy megyek
szélvész az kevés
bevágtam magam, szédítő
iramban robogok
mert szóltál, feléd
szélvész az kevés
bevágtam magam, szédítő
iramban robogok
mert szóltál, feléd
szikrázó napsütésben
alig bírom a kanyart
de vezetsz hozzád
látom arcodon hívó
mosolyító csókod
alig bírom a kanyart
de vezetsz hozzád
látom arcodon hívó
mosolyító csókod
se kanyar se veszély
csak érzem vágyunk
tébolyító, végtelen iramát
erdők, sziklák, hegyek
futnak felém és el
alig bírom, nyomom a gázt
csak érzem vágyunk
tébolyító, végtelen iramát
erdők, sziklák, hegyek
futnak felém és el
alig bírom, nyomom a gázt
de vezetsz hozzád
még két-három város
meg ezer év és ölelsz
mert ott vársz tudom
s lobog a szoknyád
pont délben a szobornál
még két-három város
meg ezer év és ölelsz
mert ott vársz tudom
s lobog a szoknyád
pont délben a szobornál
de a szobor délben eltűnt
nem lobog ott szoknyád
ezeregy év is kevés
hogy elérjek hozzád
nekem az édes méreg
beérem dög keserűvel...
nem lobog ott szoknyád
ezeregy év is kevés
hogy elérjek hozzád
nekem az édes méreg
beérem dög keserűvel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése