Nagy László
Virágtalan fejem
Őszi nap, óriás
krizantém,
halántékomat
elhagytad,
elhajolsz árván
nyugatnak,
ágaskodva
köd-oroszlánok
szaglásznak, szét is
szaggatnak.
Virágtalan fejemnek
éles
fuvallat indul
ostromra,
nincs már lomb, amit
zúgatna,
avar se csördül:
elhullt lélek,
nyirok itatta
lankadtra.
A gyöngyöző pezsgés,
az áldott
nedvek dagálya veszve
már,
virágtrombitát
oxidál,
horpaszt és rothaszt
a november,
ez itt a halál, a
halál.
Komor enyészet kémlel
engem,
térképet szerkeszt,
úgy ront rám,
betömi aranytrombitám,
s földig rombol –
szíve ha volna,
érzem, most
megszólítanám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése