Szomorúfűz
Az álmok csendben
tova szálltak
Fák ágai egyre
hajladoztak,
a hegyek és völgyek
ragyogtak.
Virágok pompáztak az
utakon.
Fújtak a szelek, és
elmúltak,
a pillanatok éltek és
eltűntek.
Lelkem mélyén a
választ megleltem.
Sok fájó emlék gyötri
ma is szívemet.
Álomtalan érzéssé
vált a szerelmünk,
Lelkem is messzi
utakra menekült.
Időm lejárt, az
emlékek is megkopnak.
Mikor visszanéztem
régi utamra,
Az élet is messze
maradt mögöttem:
És az álmok is
tovaszálltak csendben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése