Lelkes Miklós - Mikor a hegy ...

Lelkes Miklós

Mikor a hegy...

Mikor a hegy új zöld színeket lenget,
érzem, te táj, virágálmú szerelmed,
s esők után tündér szemedben vár rám
felragyogó, elragyogó szivárvány.

Mikor a hegyen arany láng a fákat
átöleli egy dúslombú vasárnap,
és fut a fű a szélben és a nyárban, -
öröm csendül meg kék kristálypohárban.

Mikor a hegyen ősz simítja csendjét,
leveleit, tiszta a végtelenség,
oly tiszta, hogy megállsz egy pillanatra:
bárcsak életünk lenne ilyen tiszta!

Mikor a hegyen hó szunnyad, s világít,
s felszikráztatja múltak éjszakáit,
remeg árnyékok félénk, furcsa foglya,
s egy csillag néz le lélek-ablakokra.

Ha majd a hegyen csak sötétség hallgat,
e csillag terít lelkemre nyugalmat,
fénytakarót, mit szőttek messzeségek:
csillagos útján ne fázzon a lélek.