.kaktusz
A világ gyönyörű …
Tudod, arra
gondoltam,
hogy a világ
gyönyörű,
különlegesebbet nála
elképzelni sem lehet,
hogy benne élni
a legkülönlegesebb
csoda,
akkora a rend benne,
hogy nem kell attól
félni,
egyszercsak
meggondolja magát,
és többé nem jön
vissza a tavasz,
az almafák nem
borulnak virágba,
hogy végleg
elköltöznek a madarak,
a világ olyan gazdag,
hogy ami szem szájnak
ingere,
minden megterem
benne,
ami azon kívül van,
az már nincsen,
még az okos képzelet
se tud olyat kitalálni,
ami ne lenne itt
megteremthető,
de hiába minden
gazdagság,
hiába jön el a várva
várt tavasz,
talán, mert hályog
van a szemén,
a világ mégis nagyon
szegény,
igen, a világ nagyon
szerencsétlen,
és az ember a
legszerencsétlenebb,
önmagának
legkiszolgáltatottabb,
hiába övé a
legkülönlegesebb csoda,
ha nincs hozzá látó
szeme,
és ha nincs olyan
erő,
amelyik a csodát
meglátassa vele,
habár milliomos,
de mert nem tud róla,
szegénységben
sínylődik,
lehetne király is,
de ő mégis csak
koldus marad,
a koldus gúnyája
annyira hozzánőtt,
hogy nem tud
királyként látni,
érezni, cselekedni,
élni,
hosszú volt az út,
míg ebbe a sötétbe
eljutott,
számára más nem
maradt,
mint a hályog mögé
beszivárgó,
apró fényeknek az
öröme,
de ez is öröm,
ha az egésznek csak a
töredéke is,
ha nem is királyhoz,
ha nem is e gyönyörű
világhoz
méltó öröm,
de szürke
hétköznapokat színesebbé tevő,
ha már nem tudja
átlátni az egészet,
ezek a kicsi részek
is szebbé tehetik az életet,
ha a királynál
kevesebb is,
de a koldusnál még
gazdagabb lehet,
de valahogy,
ezeket az apró fényeket
se észleli,
talán az ember is
költöző madár volt,
és elfelejtett
visszarepülni az otthonába,
azért maradt idegen a
világban.
2009. febr. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése