Szuhanics Albert - A csalódás kertje

Szuhanics Albert
A csalódás kertje

https://www.youtube.com/watch?v=C0RSnmVNhkU

A csalódás kertje
rózsákkal van telve,
mi fehér s ártatlan,
fájdalom van abban.

Tűzpiros a rózsa,
mint csalódott orca,
bús lélek fájdalma,
s büszkeség árnyalja.

Aranysárga rózsák
szirmaikban hordják
remények éveit,
hamvadnak fényeik.

Ha rózsaszín szirma,
arra az van írva:
szívek álmok szárnyán
epednek el árván.

Mindent, mi titok ma,
takarja fa lombja,
árvácska könnyet ejt,
gyöngyvirág elfelejt.

A csalódás kertje
mélyére terelne,
csipkés indák alatt
fojtogat, fojtogat...

A kerítés mögött
pipacs nyílik, vörös,
ami reád nevet,
ne félj, van ki szeret!

Nárcisznak véld magad,
mert az büszke, szabad,
s felfedez egy szempár,
forró szívébe zár...

Vess el bút, fájdalmat,
azok bús ártalmak,
hol szívek nem árvák,
új szeretőd vár rád.

A csalódás kertje
bús illattal telve,
ezt a mételyt hagyd el,
megújult szíveddel...