Bella István
Július
Július, július,
te görögdinnye-piros
holdárus és napkofa,
ráspolyhangú
naspolya.
Míg a világ
hajcsizik,
hold-görgetsz és
nap-gurítsz,
a sötétbe, sűrű zsákod-
ba kötöd a
napvilágot.
Reggel aztán mindent
kiraksz,
kinyit a
napvilágpiac.
„Ilyen még sohase
volt,
ingyen van a nap, a
hold!
Jöjjenek, jó emberek,
fényességet vegyenek,
ráadásnak itt egy
ezüst,
szegény, holdbéli
hegedüs!”
Bella István
Augusztus
Augusztus, augusztus,
búsaknak
vígságpasszus,
bár bukszánk csak
bukszus-
levél, busulni luxus.
Nappal tóbárka
ringat,
éjjel csillag
vidítgat,
én űrtornázom, úgy
ám,
a Göncölszekér
rúdján.
S az a sok hulló
csillag,
mi szemedbe
villantgat,
mind enyém, és az
álom
partján én kacsázom
minddel a sima éjben.
Oldalt hajolva nézem,
ahogy kavicsként
pattogva
szállnak a tükrös
habokba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése