Sárhelyi Erika - Tánc a nyárban

Sárhelyi Erika /Netelka/

Tánc a nyárban

Olykor feltorlódik bennem az élet,
mint túlszervezett forgalomban
a végeérhetetlen kocsisor,
vagy mikor téli estén az utcára
ömlik a nép a túlfűtött moziból.
Egymásra hágnak a napok, rám zuhannak,
és súlyuk alatt apránként
szorul ki belőlem az élniakarás.

De most nyár van, nincs rohanás,
a gutaütött órákat pihegve
szívja magába az elmém,
az augusztus átkarol, hozzám bújik,
mintha könyörögve kérném…
De csak ismer, tudja, hogy nyárból vagyok,
hőségből, lobbanó napsugárból,
zivatarból, akár a nyegle húszévesek.
Időtlenül kavargok a bennem
támadó, heves viharokban,
s tánclépésben, örökidőkre hagyom
az olvadó aszfaltban a léptemet.