Káli László Miket ígértél ...

Káli László

Miket ígértél …

Miket ígértél, sorra meg is szegted mindet.
És nem arról van most itt szó, tényleg nem
amiket nekem fogadtál. Hanem mindazokról,
kik hittek benned, szembe akár a tényekkel,
s akiket végül is becsaptál valamiképpen.
Tartottam eléd tükröt, hogy lásd: olyanná
lettél, mint kiket egykor megvetettél! Lásd
magad pont ugyan úgy, ahogyan más lát.
És nem azért mondom mind ezt, mert jó,
mert bántani akarlak. Csupán mert így talán
jobban meglátod, hová visz ez az út, melyen
most jársz, és remélem, nem csak azt csupán!
Hanem azt is, amerre menni kell. Tudom én,
hogy nehéz. Most úgy érzed, minden összedőlt,
nincs kiút, nincs értelme mának, holnapnak,
magadra maradtál, és a lelkedbe döftek tőrt.
De hidd el, nem vagy egyedül! Melletted
állnak gyermekeid, és még anyánk is segít!
És bárhogy is lesz, a holnap bármit hozzon,
egy vérből vagyunk! Más nem, ez számít.
Ha mindenki elfordul is tőled talán, ha csak
meglát is az utcán, én akkor is szeretlek.
De.. kérlek! Ne ezen az úton menj tovább!
Ott senki nem vár! És én is elveszthetlek.