Bognár Barnabás
Elmúltál
Elmúltál, szép
hajnali pír,
szürke bánat jött
utánad.
Egyik kezem most
rólad ír,
a másik meg csak int
utánad.
Tegnap körém
menekültél,
s én sütöttem rád
melegen.
Ma a reám verődött
fény
ragyog, s bent
félig-szerelem.
Bennem ringsz most
búsan,
s kihűlt holdként
keringsz már,
ki egykor tüzes
bolygóként
mosolyogva bolyongtál
e húsban.
Egyetlen szóra,
varázsló nélkül
tűnt el a minden: te
meg én,
s már csak fájdalom békül
nincsen-szívből folyó
ereink melegén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése