Nagy Csaba /Gyémánt/ - Augusztusi rés; Sietős

Nagy Csaba /Gyémánt/

Augusztusi rés

S csak álltam tétován.
Bár szerettem volna
mosolyom egyét
rakni
valahogy színtelen arcomra,
hogy ne lásd fájdalmam,
hogy bennem
a szomort ne láthassa világ.
Akkor jöttél,
amikor
az utcán már délutáni
fényben fürödött minden ág.

Kezedben még
ott volt
a le sem tett munka,
/engem most is
csak a gyötrelem bánt/
tekinteted sem
érhetett
el hozzám, ahogy húztad igád.