Horváth L. Zsuzsanna
Nyár-búcsúztató
Merengve fürkészem a
kéklő magost
ritka az ily csendes pillanat
míg várok rád árnyas fák alatt.
Mintha nyárfák fehér pihéit
gyűjtötte volna kupacba a szél
s fátyolnak fútta az égre fel,
a végtelen kékségen úgy úszik
lágyan elomolva,néhány felhőcsík
alakot váltva,szétszóródva,
mint csapongó gondolataim
mik egyre hozzád térnek vissza.
A csavargó,nyárvégi szellő
forrón remegő levegőt kavar
a reggeli hűsnek nyoma sincs már.
Égi trónusán izzik most a nap
nyár-búcsúztató sugarai
szinte égetik az arcomat.
Oly gyorsan suhant el a nyár,
ahogy felleg száll égbolt magosán,
hol vad szelek űzik egyre tovább.
Csak emlékeket hagyott,semmi mást
hogy sose feledjem augusztus havát,
mely szívembe égette az örök hiányt.
ritka az ily csendes pillanat
míg várok rád árnyas fák alatt.
Mintha nyárfák fehér pihéit
gyűjtötte volna kupacba a szél
s fátyolnak fútta az égre fel,
a végtelen kékségen úgy úszik
lágyan elomolva,néhány felhőcsík
alakot váltva,szétszóródva,
mint csapongó gondolataim
mik egyre hozzád térnek vissza.
A csavargó,nyárvégi szellő
forrón remegő levegőt kavar
a reggeli hűsnek nyoma sincs már.
Égi trónusán izzik most a nap
nyár-búcsúztató sugarai
szinte égetik az arcomat.
Oly gyorsan suhant el a nyár,
ahogy felleg száll égbolt magosán,
hol vad szelek űzik egyre tovább.
Csak emlékeket hagyott,semmi mást
hogy sose feledjem augusztus havát,
mely szívembe égette az örök hiányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése