Szabó Lőrinc
Augusztus
(részlet)
Tikkadt, tikkasztó napverésben
trónol fölöttem a diadalmas és könyörtelen Nyár, s a lankás búzaföldek, erdők
és folyamok ringató mozdulatlansága konok megadással tűri az egek lángoló
villanyzuhanyát.
A Föld szíve majd
kicsattan; a gyilkos forróság barna sebeket mart a homokba. Megállt az élet és
áll az idő. A kétségbeejtő döbbenésben robbanásig feszül a reszkető, ideges
csönd.
És hull a fény… Nagy
sárga foltok zuhannak át a kék teren. Izzó öntvények folynak a fénybedermedt
tavak mélyén; a vakító víztükrökön szinte hallani a tűzzápor monoton kopogását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése