Jószay Magdolna
Tavaszodik
Fent a zord bérceken
rohan a szél,
a fenyők szilárdan állják,
hisz' elmúlt a tél.
Lent némán bolyong az
ember,
álmatagon jár,
vigyáz, meg ne
sérüljön
lába nyomán
a rengeteg aranyló
csillagvirág.
Itt csak suttogó
szellő,
ki rá békességet ont,
lelke örömtől duzzad,
ahogy ezer kis virág
fénylő szirmokat
bont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése