2016. április 3., vasárnap

Kováts Péter /Skorpió/ - A varázslat vége



Kováts Péter /Skorpió/

Dermedten várok,
álmaimba bújva.
Varázsló köntösömnek
elszakadt az ujja.
Csillogó varázsporom is
lásd régen elfogyott,
magamra hagytak már,
mind az angyalok.
Hiába bocsátok Rád
bűvös mágiát
ez a hókusz-pókusz
igazán nem hat Rád.


S csak nézel rám,
őszinte döbbenettel,
szép szemed sarkában
megdermedt fényekkel.
Nem érted, fel sem foghatod.
Hol nem vetettél " magot "
hogy fakadhat " élet "
s a sarjadó virágot,
bizony gyomnak nézed.
A csönd jeges pajzsát,
magad elé tartva,
várod biztos türelemmel
hogy e hiábavaló lángolásban
a lelkem égjen el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése