Horváth Ilona
/Hanoli/
Sodrásban
Fekete porfelhő örvényt hozott
vad erővel tombolt, dobolt,
háztetőt tépett,
madárfészket repített,
lógtak a vezetékek,
nyöszörgő fa ága szakadt,
ezer sebből vérzett
a természet
önpusztító végzet
nem ismert kegyelmet,
s a mindenek felett uralkodó
ember egyre zsugorodott,
jajkiáltása az örvénybe hullott,
sodródott,
valósággá vált rémálmot élt át,
mintha katasztrófafilm szereplője volna,
s arra várt,
a rendező leállítja a forgatást,
de nem
a film forgott tovább…
vad erővel tombolt, dobolt,
háztetőt tépett,
madárfészket repített,
lógtak a vezetékek,
nyöszörgő fa ága szakadt,
ezer sebből vérzett
a természet
önpusztító végzet
nem ismert kegyelmet,
s a mindenek felett uralkodó
ember egyre zsugorodott,
jajkiáltása az örvénybe hullott,
sodródott,
valósággá vált rémálmot élt át,
mintha katasztrófafilm szereplője volna,
s arra várt,
a rendező leállítja a forgatást,
de nem
a film forgott tovább…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése