Őri István - Mese-mese mátka

Őri István

Mese-mese mátka

Mese-mese mátka
ezüst hajú lányka
szellők szárnyán lépked
virágszirmot tépked
megszámolja mindet
szereti, mint kincset
gyöngy ajkával rá lehel
szirmok hada útra kel
száll, száll, messze száll
addig, amíg rád talál
ha megtalál, reád száll
alvó szemed betakarja
tündér-arcod elringatja
édes álmot énekel
ha kérdezed, megfelel
sétál veled mezőn, réten
gombát szedtek erdő szélen
nem hagy el ő nappal, s éjjel
versenyre kel nyárral, téllel
vigyáz reád, hűen követ
elmenőben, s haza jövet
szomorodban megvigasztal
ha már mennél, jól marasztal
én küldtem őt hozzád, Kedves
messze a világba
én szívem az, ‘mit látsz:
az ezüst hajú lányka.