Végh Sándor - Egy Júniusi reggel!

Végh Sándor

Egy Júniusi reggel!

Döntés után, gyorsan egy kávé talán,
elindultam bizonytalanságaink után!
Júniusi reménytelen hársfatalány
illatvirág a hőséggel szemben!

Reggel magányban ébredve minden levél,
csak most érkezett, köntösét bontja a nyár,
miközben értetlenség homályába ölt,
és a csodába öltözött az egész világ!

bontja kelyhét a továbbélésért, de látom:
nem is öltöztet az senkit: magáért villog a hiány,
a nyári napvilág egy semmi,
nem lesz benne több, mint az eredeti napsugár!

Hát ezért a júniusi hársfatalány
a szeretetnélküli magány,
megnéztem: ronygyruhába öltöztetve
milyen a társas magány!