Ihász-Kovács Éva - Akvarell

Ihász-Kovács Éva

Akvarell

Micsoda poligám nyár:
háremei a kertek,
s a vízesések közt
támadó facsoportok.
Ma még a rózsáért reszket,
holnapra minden dália övé lesz,
minden éjszaka mással boldog,
az avarpaplan reggelre verítékes.
Érett testű mezőt vetkőztet,
most hullanak a vetések,
aranyruhái a triplonredők,
oda a lapulevél-fodor,
s mint egy megsárgult metafóra
megint egy rózsa zuhan:
percek máglyáin Jeanne Darc.
Arc, a lány, a szűz, aki bízott
olyan istenben, olyan hitben,
ahol mindenki fedhetetlen, és
hangokat hallott, hogy mindig,
és hangokat hallott, hogy érte,
de ki van érte, mikor a nyár
máglyáin fekszik, megégve…

Amikor visszanéz a rózsa-
a hullásban is ismerős bokorra,
csak annyit lát,
hogy rózsabokra lángot vet:
szánalmas Savanaróla.