Molnár Szilvia - Ági

Molnár Szilvia

Ági

Tapogatózó félelemmel
sebezhető bizalommal
takarózol
halott emlékek
rózsáját szagolod
mintha e szippantás
lenne utolsó mentséged
a lét és nemlét
határán -
tedd végül
mellényzsebbe azt
illata hasson át
a szöveten
de ne lásd
színét formáját
csak tudd:
ott van belül,
tán szíved helyén