László - Melletted alszom el

László

Melletted alszom el

Fölriadok még éjszaka
Mikor két csillag összekoccan,
Közelebb húzom magamhoz paplanom,
Figyelek némán, de semmi sem moccan.
Megrezdülnek bennem emlékeink percei,
Morcos kis arcod párnádba gyűröd,
A szatén kidobja tested íveit. Csodállak.
Észre sem veszem és szívom magamba
Az általad préselt oxigént, eggyé válok veled
Minden levegővételeddel. Finom hajkoronád
Arcomra omlik, a reluxa résein át belopóddz
A csacska Hold és játszik veled… pajkos bújócskát
Az éji ráncaid között. Csendes feszülten figyellek,
Védtelen vagy. Féltelek. Ölelő karjaim közt álmodsz
Gyermeteg, néha felriadsz és megcsillan a holnap
Szemed íriszén. Öntudatlan mosolyra húzod édes ajkaid…
Visszasimogatlak álmodba s lassan a vén Nap aranya
Váltja az ezüst Holdat.