Illyés Gyula
A hirtelen nyárra
Ország-világi
vigalom,
gyepen, tetőn gyors
fényű bál;
reggel óta az
asztalon,
a morzsák közt is áll
a nyár.
Füttyel lépek az
udvaron,
mosolyom friss
szárnyai visznek.
Peng a kútkerék
ujjamon.
Jó szaga van a
mosdóvíznek.
Napszagú a törülköző,
mely a sövényen
vakitott.
Nyakadon is,
szeplősödő
arcodon napfényt
szagolok.
Mert bújnak ők is már
elő,
kedves virág
mindnyája nékem!
Négy kelt ki ma.
Szerénykedőn
lapulnak itt szemed
gödrében.
Te voltál ifjú
tavaszom,
ékesebb, hűbb, mint a
mezők.
Rajtad, mosolygó arcodon
szemlélem én már az
időt.
Bízva köszöntöm
benned őt,
benned a siető
nyarat,
az ízzel-szesszel
teletölt
fürtöt és a
feledtetőt:
a daloltató poharat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése