Grimm Pálffy Piroska
Ha keresel …
A könnyeim mind
elsírtam,
csodálkozom hogy
kibírtam!
Nefelejts-rét virul a
szívemen.
Ápolom, dédelgetem,
megbocsájtani nem
tudom sohasem,
Művész-sorsom terhét
lázadón viselem és vádolón.
Már nem vagyok
ismeretlen, rámismer
a Világ, a Hon.
Már sajnálnak sokan.
Nagyon.
Varrott Meséim már
Halhatatlanok,
mesélnek helyettem.
Ha keresel rámtalálsz
a Bánatban,
a Szenvedésben,
az őszi napsütésben,
a síró éjben
hol elkajtatok.
Már nem keresem a
Boldogságot,
már nem találom
sehol.
Kis árva virág,
lehulló levél, csupasz faág,
eső-csepp fodrában
rám találsz, Te vársz.
A magyar mezőkön,
szétnéz ezer szem,
sír a délibáb. A
szőke árvalány-haj fájón.
A Jó jutalmát elnyeri
egyszer,
Büszke leszek, hogy
itt születtem,
itt ezen a tájon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése