Hatházi Áron
Már.......
Agyamban nem dübörgött dob
hangosan,
nem nézett embernek még senki,
senki sem soha.
Nem fogták kezemet féltőn, míg
nem ismertelek,
féltem a széltől, vésztől
míg nem jöttél.
Nekem nem volt perselymalacom
belevalóm sem,
nekem nem volt hintalovam,
üveggolyóm...
Csak szaladtam folyton valami
szénásszekér nyomán,
s a lelkemen megült nagy port
te vered fel.
Mert picinyke álmom vagy,
pihenő énekem,
Hűs esőm, napfényem, még
mindig, már
mindig...
hangosan,
nem nézett embernek még senki,
senki sem soha.
Nem fogták kezemet féltőn, míg
nem ismertelek,
féltem a széltől, vésztől
míg nem jöttél.
Nekem nem volt perselymalacom
belevalóm sem,
nekem nem volt hintalovam,
üveggolyóm...
Csak szaladtam folyton valami
szénásszekér nyomán,
s a lelkemen megült nagy port
te vered fel.
Mert picinyke álmom vagy,
pihenő énekem,
Hűs esőm, napfényem, még
mindig, már
mindig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése