Kondra Katalin
Boldogság
Most a boldogság egy piros parázsban
nyújtózik el a kisszobában
a kandalló tiszta üregében,
mint gyermek alszik anyja ölében
ha leszáll az éj.
nyújtózik el a kisszobában
a kandalló tiszta üregében,
mint gyermek alszik anyja ölében
ha leszáll az éj.
A boldogság fura jószág,
onnan menekül ahova hívják, és hívatlanul
is betér a házba. Ott ver tanyát
hol senki sem látja
mert ilyen szerény.
onnan menekül ahova hívják, és hívatlanul
is betér a házba. Ott ver tanyát
hol senki sem látja
mert ilyen szerény.
A boldogság mosolygós arcon ül,
mikor a cigány hegedül, és
madár dalol a körtefán,
hol virágot szed egy kisleány
aranyló szívvel.
mikor a cigány hegedül, és
madár dalol a körtefán,
hol virágot szed egy kisleány
aranyló szívvel.
A boldogság meg nem fogható,
gyöngybetűkkel le nem írható,
de látod és érzed. Ha szál a dal
magával ragad és felkavar,
mint szél az avart.
gyöngybetűkkel le nem írható,
de látod és érzed. Ha szál a dal
magával ragad és felkavar,
mint szél az avart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése