Siktár János
Hazug az élet...
Elpusztul minden. Ez
az igazság,
hiába biztat, hazug az élet,
de régi vágyunk nem ismer véget.
Ám napjainkat rövidre szabták.
Jövőnkről álmot hiába szőttünk,
mindig a jelent tapossa lábunk -
jövő titkába sohase látunk.
Közeli sírunk itt van előttünk.
Érzékeink közt egy sem oly` tompa,
miként a látás, ha messze ér is -
legyen bár övé ezernyi pompa.
Lehet-e boldog, vidám az ember?
Ismerjük gyarló, emberi voltunk,
reméljük mégis, boldog lesz egyszer.
hiába biztat, hazug az élet,
de régi vágyunk nem ismer véget.
Ám napjainkat rövidre szabták.
Jövőnkről álmot hiába szőttünk,
mindig a jelent tapossa lábunk -
jövő titkába sohase látunk.
Közeli sírunk itt van előttünk.
Érzékeink közt egy sem oly` tompa,
miként a látás, ha messze ér is -
legyen bár övé ezernyi pompa.
Lehet-e boldog, vidám az ember?
Ismerjük gyarló, emberi voltunk,
reméljük mégis, boldog lesz egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése