Németi Csaba
Nyári reggel
Nádudvaron
A hajnal pirosa kinőtte az éj-utó
szürke köpenyét,
s csend aranyesőt küld a földre.
Álomra hajlik az éjjeli viola,
hajnal-könnyet iszik a rózsa.
Szirmát bontogatja a napimádó.
Akácok sóhajtoznak illatozva.
Gyöngyben fürdik a kardvirág.
Halkan kopogtat a harkály,
vígan nótázik a rigó,
kérgült kézzel suhintott kasza dalol.
Eresz alatt tanácskozik a fecskepár.
Gólya kelepel a villanyfán,
Öreg paraszt emelgeti kalapját.
Az út mentén legel néhány tehén,
gyerek szalad friss tejért.
Lassan mindent magába ölel a fény.
szürke köpenyét,
s csend aranyesőt küld a földre.
Álomra hajlik az éjjeli viola,
hajnal-könnyet iszik a rózsa.
Szirmát bontogatja a napimádó.
Akácok sóhajtoznak illatozva.
Gyöngyben fürdik a kardvirág.
Halkan kopogtat a harkály,
vígan nótázik a rigó,
kérgült kézzel suhintott kasza dalol.
Eresz alatt tanácskozik a fecskepár.
Gólya kelepel a villanyfán,
Öreg paraszt emelgeti kalapját.
Az út mentén legel néhány tehén,
gyerek szalad friss tejért.
Lassan mindent magába ölel a fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése