Csitáry-Hock Tamás
Van a féltés...
Nem az öncélú, nem
az, ami nem féltés, hanem féltékenység,
amely birtokolni
akar, kisajátítani. Hanem az, amelyik önmagadért félt.
Amikor minden
porcikám, minden lélegzetvételem, szívdobbanásom arra vágyik,
hogy adhasson neked. A
féltés, amelynek egyetlen célja, hogy élj,
hogy szabad légy, és
boldog. A féltés, amely akkor boldog, ha téged is annak lát,
annak tud. És ezért
mindenre képes, mindenre hajlandó.
A féltés, amely azért
szenved, mert te szenvedsz.
A féltés, amely akkor
is ad, ha távol vagy, ha nem lehet melletted, ha csak
töredékét adhatja
önmagának. A féltés, amely gyengéden óvni akar téged.
A féltés, amely
türelmes, amely vár, vár, vár...
Igen, van ilyen
féltés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése