Németi Csaba
És mégis
Vágyaink gyűrűjén
siklunk át.
S ujjaink közt pereg a változás,
Gondolatok fénye hajlik át az éjszakán.
Meg nem kapott csókok heve sápadt ajkunkra ég!
Szemünkkel érintjük egymás testét,
Keresve rejtett utakon, a tiltott kibontakozást.
S lelkünk sír tétova alázattal, egymás felé.
Mindaz ami lehetett volna, volt
S lehet még!
S ujjaink közt pereg a változás,
Gondolatok fénye hajlik át az éjszakán.
Meg nem kapott csókok heve sápadt ajkunkra ég!
Szemünkkel érintjük egymás testét,
Keresve rejtett utakon, a tiltott kibontakozást.
S lelkünk sír tétova alázattal, egymás felé.
Mindaz ami lehetett volna, volt
S lehet még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése