Nagy Horváth Ilona
Elhord az idő
Valami hangos zene
kell,
vagy valami
hosszantartó
elemi ordítás,
odakint viharral küzd
a lomb,
idebenn pánik
lüktet,
nagy, piros
fájdalommal.
Mégis tétlen az este.
Ölemben tört akarat,
mellkasomban
kutyaszív,
loncsos kis fekete
korcs,
ki jó szóért boldogan
koplal,
póráz nélkül is
utánad
lohol minden
gondolat.
Talán nem is
küzdöttem.
Titokban mindig
viseltelek-
Itt bújsz most is
kedves-könnyeden,
de látod,
én
szakadozom,
míg elemzem,
milyen volt
a reggel,
s vajon a szavak mely
helyes
kombinációja
értetné jól,
minden semmim itt
maradt:
nem sivár világom,
Napom veszett.
Napom,
és oka a napnak,
az erő, mi dolgozni
lökött,
s ahogy a percek
haladnak,
száz marokkal
tartanám,
de fogy a levegő,
s kifolyik
részvétlen -
kezemből az
idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése