dr. Szeicz János
A nyelv, amelyen szólok
A nyelv, amelyen szólok, egy sziget,
egy csoda a nyelvek tengerében,
ha megkaptam, már el nem hagyhatom,
szívemben él, egy örök szerelem.
egy csoda a nyelvek tengerében,
ha megkaptam, már el nem hagyhatom,
szívemben él, egy örök szerelem.
Mert szeretem a verset és a dalt,
birtoklom a szavak szabadságát,
álmodozva, önfeledten írok,
és élvezem e nyelvnek a varázsát.
birtoklom a szavak szabadságát,
álmodozva, önfeledten írok,
és élvezem e nyelvnek a varázsát.
Miként a könny, úgy buggyan ki a
vers,
nem képes önmagát megfejteni,
álom-tájon jár, túl az árnyakon,
a végtelent nehéz megérteni.
nem képes önmagát megfejteni,
álom-tájon jár, túl az árnyakon,
a végtelent nehéz megérteni.
Én nem futok el végzetem elől,
vállalom és nem feledek semmit,
a múló idővel szeretkezek,
s magamban hordom múltam titkait.
vállalom és nem feledek semmit,
a múló idővel szeretkezek,
s magamban hordom múltam titkait.
Téged kereslek, fogd meg a kezem!
Mindegy miféle nyelven szólsz hozzám,
ha megérintesz, érteni fogom,
s hogy szeretlek, e nyelven mondanám.
Mindegy miféle nyelven szólsz hozzám,
ha megérintesz, érteni fogom,
s hogy szeretlek, e nyelven mondanám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése