Szomorúfűz - Nyisd ki szíved ...

Szomorúfűz

Nyisd ki szíved ...

http://www.youtube.com/watch?v=E1_mDkdLOFs

Álomba merültél

az árnyak ölelnek

elajándékoztad szívedet

az égbolt messze zeng

jajongsz az elmúlásban

homályos tükörképed áll,

az idő, a hiány érted kiált

álom-mezőkön bolyongsz,

öntudatlan a semmibe hullsz,

erős falak zárnak körbe:

nyisd ki szíved a szeretetbe

Bognár Barnabás - Rombusz

Bognár Barnabás

Rombusz

Én
jövök s
te szegény,
te a megtörött
nocsak nézel felém,
hisz nyelved megkötött
és sólyom lábad oly nehéz,
hogy csak szemeiddel üldözöd
homályos célocskáidban a reményt.

Sápadt vagy, s szíved bal szegletén
és nappalod és éjszakáid között
fagyos sóhaj dördült belém
és vergődött, vergődött,
amint az éj peremén
a jól elrejtőzött
porőrlemény
mögött a
fény.

Harcos Katalin - Sorsom immár sorsodhoz ...

Harcos Katalin

Sorsom immár sorsodhoz ...

Sorsom immár sorsodhoz kötődik.
Látod? Már létem léted része lett.

Mosolyom napfényként beléd szövődik,
s te ragyogsz rám a csillagok felett.

Szavad zenéje incselkedik velem,
s csengő kacagásom kísért, ha alszol.
Öledben hálok minden éjjelen,
mert akkor is vágylak, ha haragszol.

Lelked derűje a fénylő napom,
s szívem békéje az éjed csendje.
Öleljen lágyan szerelmes dalom,
hogy életed sebeit befedje!

Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.

Kormányos Sándor - Mesék gurulnak ...

Kormányos Sándor

Mesék gurulnak ...

Ha csukott szemmel is
látlak s elfogódva
kinyílsz majd bennem
mint gondolat-virág,
a vágyból gyökérző
növő pillanatra
rárémül újra
a megdöbbent világ.
És nem értem én sem:
Csodák pitvarából
mesék gurulnak a
hallgatás alól,
míg tűnődve állok
egy elképzelt tavaszban:
Érezlek, itt vagy,
és mégsem vagy sehol…

Hatos Márta - Csak nyíltsággal

Hatos Márta

Csak nyíltsággal

Csak ülj le velem szemben,
mintha ezer éve itthon lennél…
Csak ülj le - mint szokás -
olyan tudattal, mikor napra-nap
dolgod rendben tetted, mikor kell már
testnek, léleknek az érdemelt nyugvás.
Csak ülj le és hulljon le rólad
az udvarias pompa, úgy szólj hozzám,
mintha ezer éve velem élnél,
mert az enyhülést vágyó szavak
felengedik a test fáradt feszülését,
a lélek görcseit.

Mondd el az első percet,
s mit még megélni remélsz,
oly természetesen, miként benned is
örök törvény szerint lüktet a vér,
és ne feledd: színezni múltat,
jelent, vagy jövőt annyi, mint gyalázni
más megjárt, vagy készülő kálváriáját...
Csak nyíltsággal birtokolsz bizalmat,
s bizalmad rá a tét - ha becsülöd
magad ennyire - a tisztelet a másiké...
Csak ülj le velem szemben
s beszélj, beszélj...

Szita Zoltán - A gondolat

Szita Zoltán

A gondolat

A gondolat mint apró hullám

fodrozódik emlékeimben

Éjszaka csendesen előjön

nappal meg csak kérdezem

A titkokat sorra megfigyeltem

igaz hittel a szívemben

Gondolatom kalandozott előre

a csillagokba meg ki a rétre

Bolygóként egyre bolyongott

de mindig hazaért estére

És hazaérve újra megnyugodtam

minden zaklatott gondolatban.

.kaktusz - A szerető társra vágyva

.kaktusz

http://youtu.be/37G_s-HPkRI

Tudod arra gondoltam,

az ember

nagyon hamar ráébredt arra,

hogy egyedül csak fél az ember,

vágyott a szerető társra,

olyanra,

aki más, mint amilyen ő,

akivel egymást kiegészítik,

egymás életét szebbé teszik,

aki által

a világ örömeit megkaphatja,

hiszen a szeretett lény felér

egy egész világgal…

szép és önzetlen

a szereteten alapuló,

teljesen nyitott,

szabadságot nem korlátozó

kapcsolat,

(nyugodt lélekkel lehet az,

hiszen az olyan kapocs,

ahol felesleges minden bilincs)

de amikor a szeretetet

nem megerősíti,

de felváltja az esküvés,

akkor a kapcsolat kezd válni

sanyarú börtönné,

ahol nem egymásért,

hanem mindenki

önmagáért cselekszik:

így már szükséges a rács,

hogy ki ne szálljon a madár,

mert aki elől a kamra kulcsát

elzárják otthon,

az megtalálni máshol fogja

a mindennapi betevő falatját,

(teljesen jogosan)

akinek a terített asztalát semmibe veszik,

aki nem kap házon belül szeretetet,

az idővel keresni máshol fogja.

2013. január 26.

Nagy Bandó András - A sors ...

Nagy Bandó András

A sors már csak ilyen, sajnos olyan, hogy előre nem tudjuk, nem ismerjük, a magunk sorsát is csak érezzük, sejtjük, mert valamire születtünk, valamire, amit más nem érezhet, nem tudhat. Egymás gondolatait sem tudhatjuk. Összenőhetünk egy kiadós élet alatt, egy hosszú együttlét során, akár azonosulhatunk is életünk társával, hasonlóvá is válhatunk, összehangolhatjuk szokásainkat, ruházatunkat, ételeinket, elveinket, szellemeinket, de gondolataink akkor is csak a mieink maradnak.

P. Pálffy Julianna - Milyen?

P. Pálffy Julianna

Milyen?

http://www.youtube.com/watch?v=_3mGB63Ha_4 

olyan ez,
mint amikor
hallod még a zenét,
elkábít és felemel,
de magába zár,
nem enged el,
csak egy sóhaj,
egy apró szúrás,
tudod, hogy messze jár,
s ott belül, a szívedben
érzed azt, ami fáj;
olyan ez,
mint amikor
aranyló mezőkön átlibben
a szélfútta virágszirom,
színes kis cseppek
nefelejcs vagy liliom,
egyenként peregnek,
a kérdésekre nincs válasz:
szeretsz? - szeretlek?
olyan ez,
mint amikor
tavaszi erdőn madár dalol,
tudod, hogy álom,
de benne vagy valahol,
a másik feled, a másik éned,
s nem gondolsz soha rá,
hogy könnyesen keserű
lehet, az ébredésed;
olyan ez,
mint amikor
magával sodor a tenger,
élethajó ringat, úszik el,
állsz a hófehér vitorla alatt,
- búcsút intesz a kezeddel -
de őrzöd tovább, mert
benned él, mert együtt élsz
az egyetlen, a felejthetetlen,
édesen fájó szerelemmel.

Fazekas Miklós - Festmény

Fazekas Miklós

Festmény

Gyönyörű festővászon
A Tél –
Hófehér láthatár –
Csak porszem néhány madár.
Március hevére, április zöldjére,
Május ecsetjére vár…
S augusztus  vöröse,
Október aranya,
Ha lángra gyúlt –
Csodálatos festmény
Minden év, mi eljövend,
És amely a múlt…

Maczkó Edit - Mondóka

Maczkó Edit

Mondóka

http://www.youtube.com/watch?v=8aUUR1fDyTY

Januárban dermedt a táj

Udvarunkon hóember áll.

Februárban hív a farsang.
Maskarában vigadoznak.

Márciusban hosszabb a nap.
Pihent földből élet fakad.

Áprilisban zöld már a rét.
Traktor hátán fényes ekék.

A május virágba borul.
Madársereg víg dalt dalol.

Júniusban csibék kelnek.
Tyúkudvarban jól megférnek.

Júliusban gyümölcs érik.
Hűs patakban béka fürdik.

Augusztusban learatnak
Örülünk a kenyérmagnak.

Szeptemberben becsengetnek.
Játszóterek csendesednek.

Októberben szüretelnek.
Bújára seregélyseregnek.

November a ködnek hava.
Sarki csillag vezet haza.

Decemberben télapó jár.
Gyertya ég a karácsonyfán.

Benczér Sándor Gábor - A pad

Benczés Sándor Gábor

A pad

Ütemet koppantott pálcája a kőre.
A pad kopott zöldjéből kiállt egy szálka.
- No nézd csak, milyen méla-barna már
A görcsös fák tenyeres levele!

Némán surrant odafent a kedvetlen szél.
Az úton pár meztelen gesztenye gurult.
- Jólesik, amint arcomra téved
Néhány kóbor napsugár. Jön a tél.

Erőtlen csapott a porba szakadt szárnya
Egy opálszemű, vén városi galambnak.
- Lassan indulok, ideje mennem,
Húslevest főzött a lányom mára.

Hideg van. Üres sóhaj csúszkál a havon.
Fehér hócsipkét kötött egy ágra a tél.
Pár néma lábnyom kószál a járdán.
Csak két szürke toll pihen a padon.

Szakáli Anna - Nálunk hótakaró ...

Szakáli Anna

Nálunk hótakaró…

Tavaszébredésig fagyot lehel a lég,

hófelhőt hord a téli sötétség,

fehérségbe hullnak kristály pihéi,

mint az elhagyott múlt álmodó csipkéi.

Nálunk hótakaró fűre, fára rakva,

pihenő természet állig betakarva

rejti kincses magját téli pihenésre,

rejti édes csókját újjáéledésre. 

Ám, ha távol tekint csillogó szemed,

tomboló napfényben kék virágra mered.

Dombok üde zöldje, s bimbózó füge ág,

nyarat kiált minden virágzó rózsaág. 

Ott, ha tél közeleg, az csak esőfelhő,

nálunk zúzmaraként küldi a Teremtő.

Nálunk hótakaró őrzi a föld kincsét,

ha a tavasz eljön, előadja ismét…

Medve Zsolt - Időmértékes időmulattatás

Medve Zsolt

Időmértékes időmulattatás

a végtelenbe vágtató idő arasz-
ra töpped össze, mint a száradó spon-
gya: kis homokszemek peregnek a
törékeny, ám de tetszetős test-
ben. így pereg le életünk
is aprajával, és csak
a számadás után
törik fejünk
fölött
a pál-
ca: purgató-
rium. határozás
a lélek-út iránya
felől… pokol vagy égi ál-
domás? a kis homokszemek köz-
ben egyre gyorsulóbb iramban es-
nek… új erőre kap, s a mérhetetlen
irányba szélesedni kezd az ősidő

Mirian - Téli zene

Mirian

Téli zene

http://www.youtube.com/watch?v=fPim2m3EGW0

Ma a tél muzsikál
dallama felmelegít
most sehol sem fáj
nem fázik a szív.

Ma a hideg átölel
ablakon jégvirágok
fagyos kezével
rajzol emlékvilágot.

Ma hangosak a színek
elmúlt idő újraéled
kopott szavak felpezsdülnek
mosolyom válaszul
csendben ül meg ajkamon.

Szomorúfűz - Rekviem - Apukámnak

Szomorúfűz

Rekviem – Apukámnak

http://www.youtube.com/watch?v=MKnAEeZBLtY

 

elszálló idő a messzeségbe
egy távol-közeli élet emléke
dallamok, melódiák üzenete
álmodozó, emlékező szívünkbe
a magány, a csend ölelése.
¤
Csöndesen borul rám az este. Szívemben RÁD gondolok.
Gyertyát, mécsest gyújtok. Ezek a fények világítsanak Neked.
Hirtelen szálltak el az évek. Mi is megöregedtünk.
Lelkem most a Tiéddel összeér, a sok szép emlék Veled bennem él.
Lelkemből felszálló sóhajokban fájóan merengek.
Könnyes szemmel nézem a lángokat, míg az emlékek sorakoznak előttem.
Gyerekkorunk évei, ifjúságunk, felnőttkorunk szálló pillanatai.
Eszembe jutnak az együtt töltött évtizedek.
Fülembe csendül hangod, bennem él minden mozdulatod.
Belőled lettem, Belőled nevelkedtem, arcod bennem él.
APU!
Örök világosságban, békességben nyugodj, áldott legyen lelked
Boldog nyolcvanötödik születésnapot kívánok, - öröklétedben

 

Falu Tamás - Mécses

Falu Tamás

Mécses

Mécses szeretnék lenni a szobádban,

Így lehetnél csak este enyém.

Arannyal zengő lángom beragyogna,

S árnyadat a falra festeném.

Kihallgatnám a némaság beszédét,

Mit szíved az éjnek tartogat

S az utolsó sápadt lobbanással

Megcsókolnám az árnyékodat.

Siktár Éva - Reszkető kezével ...

Siktár Éva

Reszkető kezével ...

http://www.youtube.com/watch?v=0IFqjvNOaCU

Reszkető kezével simítja a fejem,
aludj édes kincsem, itt leszek én veled
nem tudja, hogy én már régen felnőtt vagyok
én vigyázok őrá, amíg meg nem halok

Visszamegy a múltba, keresi a férjét
nem tudja, hogy hol van, meghalt-e vagy él még?
elmondtam már százszor, elfelejti nyomban
tovább bolyong ő és nem tudja, hogy hol van

Eltört egy poharat és sír keservesen
mint egy kicsi gyermek, fél, hogy leteremtem
hiába a szép szó, nem lesz jobb a kedve
nem érti, mit mondok csak könnyes a szeme

Két kezemmel halkan simítom a fejét
aludj kedves csendben, hallgasd e szép zenét
gyönyörű a dallam, neked énekelem
valamikor régen Te daloltál nekem

Elalszik a dalra, az én szemem könnyes
mivé lesz egy ember elmélkedem csöndben
nem szabad, hogy lássa szívem tépem széjjel
meg kell birkózzak még e szomorú ténnyel.

Életemet adnám, lenne újra jobban
öreg szemében egy pici fény sem lobban
nagy levegőt veszek, visszatér a hangom
dalom milliószor most neki szól, hallom!

Pénzár Miklós Csaba - A nagy fény ...

Pénzár Miklós Csaba

A nagy fény...

A nagy fény kihunyt,
Többé már nem gyújt
Színes képeket az emlékezés
Sötét egén !
A fény nem melegít!
Jéggé fagyott a sok fénylő csoda,
A szív melege fagyott gyöngyszemek sora!
Szív nélküli a világ,
A sötétben ordasok hada,
Vicsorogva készül a torra !
Diadalt ül a rossz ,
Az Isten elfordítja fejét!
Ember, ezt magad akartad,
Hát fald halálra magad !
Taposd a kevés jót,
Ki igazi könnyeket ont,
Ez lesz hát, a gyönyörű ,

szép új világ !
Az Isten nem adja szent fiát,
Megváltani a hamis,
Romlott világ sorát !
A szeretet volt ami éltette,
Szeretet volt, ami a kezet kézbe tette !
A szeretet volt a csodás fény,
A szív áldott melege, éltető eleme ,
De most kihunyt !
Ember, semmivé tetted magad !