2013. január 25., péntek

Fridli Zoltán - Hiányzik a világod



Fridli Zoltán

Hiányzik a világod


Ég küldte le nekem a legszebb angyalát,
Hogy hallgassa szívem lágy dallamát.
Enyém lett az éden, eljöttél és öleltél,
Szívemben angyali aranymagot érleltél.
Most hiányzik szép világod a meseszerű,
Élnem így kívül, nélküle, nem egyszerű.
Jöjj, bújj ide hozzám, s ölelj, át kérlek,
Vágyó, szerelmes pillantással mérlek.
Hiányzik világod, a csipkével párnázott,
Látod? Könnytől a lelkem is már átázott.
Akarom szemed kislányos pillantását,
Látni nevetésnél fehér fogad villantását.
Akarom forró csókod, inni édes szavaid,
Hibáiddal is akarlak! Átúsznám hiány tavaid.
Sima, minden fonott szó nélkül, csak akarlak,
Leheletfinoman, szeretettel betakarlak.
Nem önző, aljas módon csupán birtokolni,
Hanem önfeledten veled lenni és szeretni.
Bújtattam szívem, ám éj csillaga meglátott,
Eltakarjam, lelkem, ráterítettem, de megfázott.
Rám mosolyognál, ennyi is elég boldog vagyok,
Felmelegszem, s fagyos karcot már nem hagyok.

1 megjegyzés: