Tóth Roland /Sentenced/
Hajnal
Vaksin hunyorogtak a páracseppek,
kis szemekként ültek fel az ágra,
fent már gomolygó felhőcskék feslettek,
köd-hályog telepedett a tájra.
Semmiből buggyant fel az első ének,
halk és bátortalan dallamával,
a fák szemei kelet felé néztek,
napra vágyó hűvös pillantással.
A ködből vágta ki remény-ajtaját,
egy kószáló kis napsugárcsóva,
vidáman zengte az éjnek halálát,
a fénynek írt dicsőítő óda.
kis szemekként ültek fel az ágra,
fent már gomolygó felhőcskék feslettek,
köd-hályog telepedett a tájra.
Semmiből buggyant fel az első ének,
halk és bátortalan dallamával,
a fák szemei kelet felé néztek,
napra vágyó hűvös pillantással.
A ködből vágta ki remény-ajtaját,
egy kószáló kis napsugárcsóva,
vidáman zengte az éjnek halálát,
a fénynek írt dicsőítő óda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése