Pénzár Miklós Csaba
A nagy fény...
A nagy fény kihunyt,
Többé már nem gyújt
Színes képeket az emlékezés
Sötét egén !
A fény nem melegít!
Jéggé fagyott a sok fénylő csoda,
A szív melege fagyott gyöngyszemek sora!
Szív nélküli a világ,
A sötétben ordasok hada,
Vicsorogva készül a torra !
Diadalt ül a rossz ,
Az Isten elfordítja fejét!
Ember, ezt magad akartad,
Hát fald halálra magad !
Taposd a kevés jót,
Ki igazi könnyeket ont,
Ez lesz hát, a gyönyörű ,
Többé már nem gyújt
Színes képeket az emlékezés
Sötét egén !
A fény nem melegít!
Jéggé fagyott a sok fénylő csoda,
A szív melege fagyott gyöngyszemek sora!
Szív nélküli a világ,
A sötétben ordasok hada,
Vicsorogva készül a torra !
Diadalt ül a rossz ,
Az Isten elfordítja fejét!
Ember, ezt magad akartad,
Hát fald halálra magad !
Taposd a kevés jót,
Ki igazi könnyeket ont,
Ez lesz hát, a gyönyörű ,
szép új világ !
Az Isten nem adja szent fiát,
Megváltani a hamis,
Romlott világ sorát !
A szeretet volt ami éltette,
Szeretet volt, ami a kezet kézbe tette !
A szeretet volt a csodás fény,
A szív áldott melege, éltető eleme ,
De most kihunyt !
Ember, semmivé tetted magad !
Az Isten nem adja szent fiát,
Megváltani a hamis,
Romlott világ sorát !
A szeretet volt ami éltette,
Szeretet volt, ami a kezet kézbe tette !
A szeretet volt a csodás fény,
A szív áldott melege, éltető eleme ,
De most kihunyt !
Ember, semmivé tetted magad !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése