Szomorúfűz
A csend vágya
Hogy mi is a csend?
Sokféleség, némaság, hallgatás, békés nyugalom, meghittség. Ez a külső, de
mindannyiunknak van egy belső csendje. Szeretem a csendet. Nekem mély nyugalom,
elmélyülés, magamba zárkózás, magamra találás, ugyanakkor a végtelen
kiterjedése.
Élvezem a csendet, de
vannak pillanatok, amikor nagyon zavar.
Vannak emberek, akik
nagyon félnek a csendtől.
Sötét csend ül a
földre az éjszakákban. Hangtalanná válnak a léptek, csendesedik az élet,
andalító béke száll a lelkekbe. Egyedül vagy, olykor talán magányos is.
Imbolyognak a szavak, a hangok is mélyülnek. Belevesznek, messze sodródnak a
csend végtelenébe.
A mosolyok is
halványulnak.
A csend óráiban
elárasztanak az emlékek – az időtlen térben – ahol nincs rend. Csakis a sodródó
emlékképek. Hisz azok nélkül nem lehet élni.
Beszél a csend.
Olykor félelmet kelt bennünk.
A természetnek is van
csendje. Megfoghatatlan, hiszen ott a csend sohasem csend, mégis a legnagyobb
nyugalom árad szét az emberben. A csendnek is vannak szavai vagy inkább
csendjei. A csend a te dalod – nyugalmat árasztva benned – a szeretetedben.
*
Csendes vágy ...
Csendes vágy bennem,
Felszakadó fájdalmak
emléke szívemben,
Lelkem bolyongása a
múló pillanatokban,
Nélküled az
egyedüliségben,
Az elsuhanó álmokban
http://www.youtube.com/watch?v=KnMrGGlyIlI
VálaszTörlés