Szakáli Anna
Nálunk hótakaró…
Tavaszébredésig fagyot lehel a lég,
hófelhőt hord a téli sötétség,
fehérségbe hullnak kristály pihéi,
mint az elhagyott múlt álmodó csipkéi.
Nálunk hótakaró fűre, fára rakva,
pihenő természet állig betakarva
rejti kincses magját téli pihenésre,
rejti édes csókját újjáéledésre.
Ám, ha távol tekint csillogó szemed,
tomboló napfényben kék virágra mered.
Dombok üde zöldje, s bimbózó füge ág,
nyarat kiált minden virágzó rózsaág.
Ott, ha tél közeleg, az csak esőfelhő,
nálunk zúzmaraként küldi a Teremtő.
Nálunk hótakaró őrzi a föld kincsét,
ha a tavasz eljön, előadja ismét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése