Szuhanics Albert
Egy marék csend a
fövenyen,
felemelem révetegen.
Fejem fölött nagyot rikolt
irigykedve a Telihold...
Ha kinyitom tenyeremet,
átadom a csendet neked.
De ha porként Holdra szórod,
attól lesz az nagyon boldog!
Egy poharat előveszek,
szeretetet töltök neked.
Színültig van, ki is csordul,
csillagesőként aláhull...
Fogd meg a kinyújtott kezem,
a Nap útján sétálj velem!
Ahogy léptünk azon halad,
meg-megcsillan arany hajad...
Húzd fel a te gyémánt sarud,
abban lépd át a Napkaput!
Megfogván hűs, puha kezed,
én is melletted lépkedek...!
felemelem révetegen.
Fejem fölött nagyot rikolt
irigykedve a Telihold...
Ha kinyitom tenyeremet,
átadom a csendet neked.
De ha porként Holdra szórod,
attól lesz az nagyon boldog!
Egy poharat előveszek,
szeretetet töltök neked.
Színültig van, ki is csordul,
csillagesőként aláhull...
Fogd meg a kinyújtott kezem,
a Nap útján sétálj velem!
Ahogy léptünk azon halad,
meg-megcsillan arany hajad...
Húzd fel a te gyémánt sarud,
abban lépd át a Napkaput!
Megfogván hűs, puha kezed,
én is melletted lépkedek...!
http://www.youtube.com/watch?v=mF23ZqGLSqE
VálaszTörlés