.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
az ember
nagyon hamar ráébredt
arra,
hogy egyedül csak fél
az ember,
vágyott a szerető
társra,
olyanra,
aki más, mint amilyen
ő,
akivel egymást
kiegészítik,
egymás életét szebbé
teszik,
aki által
a világ örömeit
megkaphatja,
hiszen a szeretett
lény felér
egy egész világgal…
szép és önzetlen
a szereteten alapuló,
teljesen nyitott,
szabadságot nem
korlátozó
kapcsolat,
(nyugodt lélekkel
lehet az,
hiszen az olyan
kapocs,
ahol felesleges
minden bilincs)
de amikor a
szeretetet
nem megerősíti,
de felváltja az
esküvés,
akkor a kapcsolat
kezd válni
sanyarú börtönné,
ahol nem egymásért,
hanem mindenki
önmagáért cselekszik:
így már szükséges a
rács,
hogy ki ne szálljon a
madár,
mert aki elől a kamra
kulcsát
elzárják otthon,
az megtalálni máshol
fogja
a mindennapi betevő
falatját,
(teljesen jogosan)
akinek a terített
asztalát semmibe veszik,
aki nem kap házon
belül szeretetet,
az idővel keresni
máshol fogja.
2013. január 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése