2013. január 16., szerda

Markovic Radmila - Tétován hallgat - Zavart a csend



Marković Radmila

Zavart a csend

Zavart a csend
Unalmasan kurták a
téli nappalok,
hamarabb, mint a sóhaj,
gördülnek elő
a béna csillagok,
amik fázósan
kabátba bújnak be,
fényük tompa,
melegség az övék
semmi uralkodik
kint és bent,
azért az élet
nem üres,
a szél veszekedik
a fenyőimmel,
sikerült nekik
szilánkokká törni
a csendet,
csak
nézek, és
elfordítom
a lelkem.

*

Tétován hallgat a csend
Tétován hallgat a csend.
Ki tudja megmondani:
ez mit jelent?
Múltam hol kezdődött?
Holnapom fölbukkan egyszer?
A mában él a gyötrelem,
mert,
a holnap a mába simul
csendesen.
Ki tudja megmondani
melyik a szebb:
a régen volt vagy sosem lesz?
Keresem helyem ebben a térben,
mint anyját vesztett gyermek,
majd fel-felvillan
a gondolat:
mért hallgat tétován a csend?


1 megjegyzés: